A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sújt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk.
*
Azt tartják: nem a nyelv, de
A szem mond igazat.
Én hittem ezt, s hitemnek
Gyümölcse kárhozat.
*
Viszontlátásra, - mondom s megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit most elengedek.
*
Testetlen szélként szálltam át a pusztán,
valahonnan a testem rámszakadt,
azóta véresre zúzva hever lelkem
gerincem-csontom romjai alatt.
*
Mosolyog az égbolt,
Örül, aki látja;
Minden ember egyként
Nevet a világra.
*
A semmi ágán ül a szívem, kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.
*
Azért a remény hal meg utoljára, mert ő a gyilkos.
*
Sokkal jobb az embernek,
ha tévúton jár, de szabad,
mintha láncra verve rója a helyes utat.