Egy árnyas, valós álomban,
Forgolódva, szakadatlan
Szokatlan képek zúdultak rám,
Teremtés, pusztulás és sok más.

Körös-körül sötét mámorban,
Magasztalva vagy kárhozottan,
A kérdés, ami feltéve annyiszor volt:
Most mégis, élő-e vagy holt?

A Pokollény mellett - mely ellenkezni nem mer -,
Minden kacagó s hervadó szívre neheztel.
Ám sosem csal, játéka tiszta
A korsót újra teletölti, majd kiissza.

Ott áll Ő, a Bábmester.
Ő tudja azt, mit hogy kell,
Ő irányít s dönt a bábuk felől,
Nem menekülhetsz a Sorsod elől.

Egy árnyas, valós álomban,
Körös-körül sötét mámorban,
A Pokollény mellett - mely ellenkezni nem mer -,
Ott áll Ő, a Bábmester.