Harc, mit magam ellen vívok,
Remény, mit kétségbeesetten hívok.
Egyszer itt van, előbújik a fény,
De nézd, csak csalóka lidércfény.

Vita, amit csak érted szítok,
Súly, mit lelkemmel nem bírok.
Egyszer e lélek kettétörik talán,
S majd vallomásokat találsz falán.   

Mert nem látják azt, amit én,
Nem láttak még ilyen személyként.
Hiszem, hogy az ember képes változni,
A másikért mindenét feláldozni.

Nem látják a jót a lelked mélyén,
És még ha sétálunk is a szakadék szélén,
A világért se engedd el kezem,
S én ezt meghálálom neked.

Harc, mit magam ellen vívok,
Vita, amit csak érted szítok.
Mert nem látják azt, amit én,
Nem látják a jót a lelked mélyén.