1.Fejezet : A kém

-Azt mondtam válaszolj - ordította miközben arcon vágott – mond el mit keresel itt!
-De már elmondtam mindent - nyögtem és újra megütött – kérem engedjen el!
 Ekkor már tele volt a testem kék-zöld foltokkal és több sebből véreztem, már három órája kínoztak folyamatosan . Hiába mondtam el neki nem hitte el, azt hiszik ,hogy valamilyen Zenárok kémje vagyok .
-Nem mész sehová, amíg el nem mondtad miért küldtek ide.
-Semmilyen Zenárokat nem ismerek , én csak véletlenül kerültem ide , egy kutatási baleset volt . 
 Ismét ütni kezdett , teljesen bedagadt a szemem, már csak foltokban láttam és alig tudtam beszélni.
-Ismerünk jól titeket, hogy milyen jól bírjátok a kihallgatásokat , de én úgyis megtörlek. Nem volt még olyan kém a kezeim közt akit nem bírtam volna megtörni.
-De én nem vagyo...- nem tudtam befejezni a szót a belém hasító fájdalomtól .
-Hallgass elegem van a meséidből ! - hátra szólt ez egyik őrnek – Szóljatok a dokinak szükségünk lesz a szérumára . - az őr bólintott és kilépett az ajtón , egy pillanatra napfényt láttam az ajtón beáramlani.
 Legalább nem  egy földalatti bunkerben vagyok, gondoltam. Talán mégse vesznek annyira komoly fenyegetésnek. Volt egy kis időm kiheverni a sérüléseimet amíg a „doki” megérkezett. Mindenem zsibbadt , alig láttam, de legalább nem ütöttek és egy kicsit csend volt. Kicsit tudtam gondolkodni azon ,hogy romolhatott el így minden. Bár nem estek túl jól ezek a gondolatok sem , mert sajgott a fejem minden egyes másodpercben . Sajnos nem kellet sokat várni alig telt el 20 perc és már meg is érkezett.
-Mizujs doki ? - kérdezte a kihallgatóm .
-Csak a szokásos rutinfeladatok – mondta – és veled Nomak , rég kértél már tőlem segítséget . Csak nem valamilyen igazán képzett kémet sikerült elkapnotok ?
-Nem hinném hogy túl képzett lett volna , alig rejtőzködött könnyen elkaptuk az erdőben – mondta Nomak – de a vallatásnak viszont ellenáll.
 Vajon hol lehetek , Zenár , ez vajon egy szervezetnek a neve vagy egy népé , vagy ez a Nomak is ilyen neveket még soha nem hallottam , pedig mind embernek néznek ki , kivéve azt hogy mind egy hasonló jelet hordanak a felkarjukon , mintha ezüstből lenne . Lehet bele van égetve a karjukba mint egy klánjelzés , de nem tudom felismerni benne a jelet, semmire nem hasonlít amit eddig láttam. Talán egy fordított „k” ra hasonlít . Bárcsak tudnám mibe keveredtem.
-Na akkor kezdjük – mondta az orvos és elővett egy fecskendőt , amiben valamilyen zöldes folyadék volt – ennek a szérumnak eddig még senki nem tudott ellenállni – beadta az injekciót a nyakamba és hátralépett – várd ki a szokásos 5 percet és úgy fog dalolni mint egy kisni .
-Mindig öröm téged látni – válaszolt Nomak elégedett mosollyal az arcán .
 Alig telt el pár másodperc máris kezdett minden hullámzani előttem, kicsit megijedtem , hogy vajon milyen hatása lesz a később , de egyszerre boldog is voltam , mert ez a homály amit a szer okozott elnyomta a fájdalmaimat . Kezdtem elveszíteni az önkontrollom , már csak a vastag kötelek tartottak meg a székben , mivel én már nem bírtam magamat megtartani. Mire eltelt az öt perc , már szinte önkívületi állapotban voltam , nem éreztem semmit az eddigi fájdalmaimból és már a kötlek se vágtak a húsomba. Ekkor odalépett hozzám a kihallgatóm .
-Na akkor megkérdezem még egyszer – mondta egy kicsit nyugodtabban – ki vagy és mit keresel itt ?
-Jim Miller vagyok – kezdtem el beszélni anélkül, hogy észrevettem volna – Maine államból , Amerikából .
-Kezd elegem lenni a meséiből – szakított félbe eléggé mérgesen – soha nem láttam senkit aki ennyi idő után is ellen tudott volna állni a szérumnak . Adjunk neki még pár percet .
 Arrébb lépett én pedig visszasüppedtem a homályba és élveztem a nyugalmat és a csendet . Már kezdtem kellemesen érezni magam amikor Nomak megint felrázott .
-Kezdjük szépen elölről – mondta – ki maga és mit akar a mi területünkön ?
-Jim Miller vagyok – bár a szavaim kezdtek kicsit összefolyni, biztos a szérum miatt – nem tudom, hogy hol vagyok, tehát azt se tudhattam, hogy ez a maguk területe.
-Nem értem – bámult rám értetlenül – pedig úgy néz ki, hogy hatott rá a szérum .
-Nomak ! - szólalt meg az egyik őr .
-Igen Gora ?
-Nem lehet, hogy tényleg nem tudja, hogy került ide , nem ez lenne az első eset , hogy valamelyik rabot véletlenül hátrahagyták menekülés közben .
-Meglehet – válaszolta kicsit elgondolkodva – de én még soha nem hallottam Maine-ről vagy Amerikáról , eléggé érdekes egy történet . Lehet, hogy el kellene vinni a Tanácshoz ?
-Hát biztos jobb ötlet , mint tovább kínozni , hogyha tényleg nem tud semmit – mondta Gora – de ezt inkább rád hagyom , nem akarok én is a Tanácshoz menni . Elég volt a múltheti incidens .
-Rendben maradj csak itt – mondta Nomak együtt érzően – egyedül is el tudom odáig vinni, de inkább várok egy kicsit még , mert ebben az állapotban inkább nem indulok el vele .
 Vártak amíg elmúlik a szer hatása , valamit beszélgettek is közben , de csak szavakat értettem belőne , néha pedig csak zúgást , így inkább próbáltam nem figyelni rájuk . Bár az is kezdte elterelni a figyelmem, hogy kezdtek visszatérni a fájdalmaim . Bár már kicsit jobb volt , mint amikor abbahagyta . A kihallgató oda sétált hozzám és eloldozott .
-Na gyere – mondta egy most már szinte barátságosan – sétálunk egyet a Tanácshoz .
 De azért a kezemet még megkötözték , nehogy eszembe jusson menekülni. Felállított és lassan elindultunk az ajtó felé, alig bírtam járni , mivel már órák óta egy helyben ültem, alig éreztem a lábaimat , de ahogy jártam kezdett visszatérni beléjük az élet. Ahogy kiléptünk az ajtón meglepő kép fogadott.
 Egy hatalmas vár szerű erődítményben voltunk, amit hatalmas kőfalak és tornyok alkottak , a falak pedig több helyen is érdekes írásfajtákkal voltak díszítve, akárcsak az azték vagy maja templomok. Viszont ez a hely sokkal fejlettebbnek , mint a várok a középkorban . Az őröknél furcsa fegyvereket láttam, amik biztosan nem közelharci fegyverek voltak, és ismerték az elektromosságot is, mivel a sötét folyosókon lámpák égtek. A növényzet hasonló volt a miénkhez, de láttam pár számomra ismeretlen növényt is , bár lehet ez csak az botanikai tudáson szegénységét mutatja . A vár közepén volt egy tér egy hatalmas szoborral , ami körül egy szökőkút volt, és mindenhol nyüzsögtek az emberek . A szobor egy harcost ábrázolhatott , mivel egy páncélba öltözött férfit ábrázolt, bár ilyen furcsa páncélt még életemben nem láttam, nem hasonlított a lovagi páncélokra , sokkal inkább mintha a testének a része lett volna és kezében ugyanazt a furcsa fegyvert tartotta amit az őrök is .
 Az embereken nem vettem észre semmi különöset , csak a ruházatuk tűnt kicsit furcsának , a legtöbben hosszú barna vagy szürke köpenyt viseltek, és szinte mindegyiken ott láttam azt a furcsa jelet amit Nomak karján is észrevettem, lehet, hogy ez valamilyen klánjelzés? Viszont a nadrágjuk és az ingük számomra ismeretlen anyagból készült és furcsa halványzöld színe volt . Ahogy haladtunk egyre beljebb az erődítményben egyre előkelőbb ruhájú emberekkel találkoztunk, a legtöbbjüknek előre köszönt a kísérőm , valami furcsa módon – Ole Jekto – valahogy így hangzott , bár nem tudom mit jelenthet. Egyre több szobrot láttam hasonló emberekről , gondolom harcosok lehettek, és egyre többet tűnt fel az a furcsa jel is .
 Beértünk egy hatalmas csarnokba, gondolom itt lehet a Tanács, tele volt díszítésekkel és hatalmas leplek lógtak le a falról , lila színben rajtuk ezüst színű körben  a jel , most már kezdtem biztosra venni, hogy ez a népük jele. Volt egy hatalmas emelvény a túloldalon rajta egy kőasztal , ami mögött a tanácstagok ülnek. Félelemmel vegyülő kíváncsiság fogott el , ahogy ott álltam , most vajon mit történik velem, vajon haza jutok-e valaha ?
 Nomak súgott valamit az egyik ajtó mellett álló őrnek , aki bement a szemben lévő ajtón .
-És most várunk , amíg bebocsájtást nyerünk a Tanács színe elé – mondta olyan hangnemben , mintha ez valamilyen hatalmas megtiszteltetés lenne .
-Mi ez az egész – kérdeztem , először halálfélelem nélkül, mióta itt vagyok  – elmagyaráznád mi fog most történni ?
-A Tanács a legbölcsebb öregek és a legjobb harcosok gyűlése, tizenegy főből áll, öt harcos , öt bölcs és egy mágus – mágus, gondoltam én náluk így hívják a tudósokat – most ők fognak kihallgatni téged, mivel én nem tudom mire vélni a hihetetlen történeted , melyet elmondtál , pedig az igazságszérumunk hatása alatt álltál – így már megértettem miért volt szükség a dokira- , kapsz egy esélyt hogy tisztázd magad, hogy nem vagy a Zenárok kémje.
-Remélem végre hinni fogtok nekem és haza tudok jutni Amerikába – mondtam reménykedve .
-Hogy hova ? - kérdezte kicsit meglepődve Nomak .
-Amerikába az országba ahol lakom  ...- kezdtem volna magyarázni, de félbeszakított .
-Melyik bolygón van ez az ország ? - kérdezte értetlenül nézve rám.
-Hogy-hogy melyik bolygón – álltam meg egy pillanatra meglepetésemben – természetesen a Földön – mondtam .
-Nem ismerek ilyen bolygót .
-Nem ?? - döbbentem meg – akkor hol vagyok most ?
-A Kremagon a Seranok városában .
-Úristen mibe keveredtem ? - ekkor döbbentem csak rá , hogy milyen komoly is a helyzetem .
 Épp folytattam volna a kérdezősködést , amikor megjelentek a tanácstagok, öt köpenyes ősz hajú szakállas férfi , ők lehettek a bölcsek, őket követte öt páncélos harcos négy férfi és egy nő, majd egy „mágus” ahogy ők hívták. Az első tíz emberen semmi különleges nem volt , eltekintve a sebhelyektől a harcosokon, de ez annyira nem váratlan . Viszont a mágusnak elütött a ruhája a többitől , ugyan olyan lila köpenyt viselt , mint ami a falat díszítette , a karja pedig tele volt különböző jelekkel és karékekkel . Mindenki elfoglalta a helyét , Nomak pedig eléjük vezetett és letérdelt majd engem is térdemre rántott .
-Ole Jekto nektek – mondta tisztelettel.
-Ole Jekto Nomak – válaszolta a mágus, úgy látszik ő a vezető – miért hoztad ezt a férfit elénk ?
-Az utolsó Zenárokkal való csatából tértünk vissza éppen -ezt meglepetésemre szomorúan mondta  -  és azt vettük észre,hogy egy alak halad mellettünk az erdőben,  gyorsan körbevettük el elkaptuk. Azt gondoltuk az egyik kémük az, de mivel az igazság szérum beadása után sem mondott semmi értelmeset , arra gondoltuk lehet, hogy egy rabszolga akit a harc közben hátrahagytak, de olyan bolygót és országot említett amiről még sosem hallottam. Ezért úgy döntöttem elétek hozom, hogy hozzatok róla döntést. Azt állítja nem tudja hol van és, hogyan került ide.
-Mi a neved ember – fordult felém a vezető – amennyiben van neved ?
-A nevem Jim Miller.
-Érdekes név – felelte – soha nem hallottam még hasonlót . Mond el, hogy kerültél ide és meglátjuk igazat szóltál-e.
-Amerikából származom Maine államból , a Föld bolygóról – tettem hozzá – otthon az én bolygómon tudós voltam, egy társammal folytattam kutatásokat , különleges elektromágneses rendszerekkel – pillanatra megálltam – tudják mik azok ?
-Igen tudjuk – felelte az első bölcs – több száz éve ismerjük az elektromosságot . Folytasd!
 Megdöbbentem, magamban azon, hogy ilyen helyen élnek , de több száz éve ismerik az áramot . De nem akartam feldühíteni őket , úgyhogy inkább folytattam.
-Épp egy mágneses örvényt próbáltunk létrehozni , hogy teszteljük a fémekre való hatásukat, hátha hasznát vehetjük az űrben – a tanácstagok összenéztek – de hirtelen valamilyen hiba történt és a rendszer túltöltődött , a kondenzátorok pedig kisültek . Megpróbáltuk lekapcsolni, de nem reagált a rendszer semmilyen jelre , ezért odamentem, hogy kézzel kapcsoljam le . Mert ha nem sikerül és további energiát szív el a rendszer , fel is robbanhatott volna , több éves munkánkat téve tönkre . Elindultam a gyűrű felé , gondolva, hogy csak mágneses anyagokra hat, de ahogy a közelébe értem engem is elkezdett vonzani , a főáramkört sikerült kiiktatnom – mondtam büszkén - , de sajnos maradt annyi töltés a rendszerben , hogy engem magához rántson, ekkor elsötétült minden. Azt hittem csak beütöttem a fejem és elájultam, de amikor felkeltem egy erdőben találtam magam . Nem értettem mi történhetett , próbáltam épp visszaemlékezni, amikor azt vettem észre, hogy körül vagyok véve idegenekkel akik valami fegyver szerű dolgot szegeznek rám és azt mondják hasaljak le. Nem mertem ellenkezne , megkötöztek , bekötötték a szemem, a következő dolog amire emlékszem az a vallatószoba, ahonnan most hoztak ki .
 Mielőtt bárki is válaszolt volna tanácskozni kezdtek. Az egyik harcos , akinek hosszú fekete haja volt és egy hatalmas heg a szeme felett , igen dühösön magyarázott valamit , de egy kis idővel ő is megnyugodott miután a bölcsek is beszéltek. Még pár percig beszéltek, majd az egyik bölcs felém fordult.
-Különös történetet mondtál nekünk, nem is hinnénk el – kicsit kételkedő szemmel nézve rám – ha nem ezt vallottad volna az igazságszérum hatása alatt is. Így további kivizsgálásra bocsájtjuk . Egyenlőre hagyunk pihenni, de továbbra is a foglyunk maradsz és amikor érted megyünk el kell vezetned minket arra a helyre ahol felébredtél ! Értetted ?
-Igen ! - feleltem most már bátran – Köszönöm az alkalmat, hogy  bebizonyítsam, hogy nem vagyok kém, vagy bármi más aminek gondoltak .
-Nomak lépj elő!
-Mit tehetek a Tanácsért? - kérdezte miközben felállt és előre lépett, de nem egyenesedett fel , hanem meghajolt.
-Amíg az ügy le nem zárul te leszel a foglyunk felügyelője , a te gondjaidra bízzuk .
-Értettem ! - válaszolta katonásan – Más parancs ?
-Vidd őt az egyik vendégszobába a keleti szárnyba és őrködj mellette míg értetek nem küldünk . Induljatok!
-Értettem! Kelj fel – felállított , majd a fülembe súgta, hajolj meg a tanács felé és ő is meghajolt -   Ole Jekto nektek !
-Ole Jekto Nomak – jött a válasz és ahogy érkeztek mind ki is mentek ugyanazon az ajtón .
 Amint kiértek , hátra fordultunk és mi is elindultunk a keleti szárny felé, útközben próbáltam kérdezgetni pár dologról , de most már nem volt annyira nyitott . Lehet nem akart ilyen hosszan belefolyni ebbe az ügybe. Annyit tudtam meg tőle, hogy ha a Tanács ad nekem egy esélyt, akkor az azt jelenti, hogy hisznek nekem . Aminek igazán örültem , de még mindig nem tudtam, hogy fogok innen hazakerülni. A másik dolog amit ki tudtam belelő hozni, az az Ole Jekto jelentése , bár az is csak a véletlennek volt köszönhető, mivel ahogy köszönt az egyik szembejövő férfinek , megpróbáltam én is köszönni , de ő befogta a számat. Majd elmagyarázta, hogy ha én is kimondtam volna, akkor súlyos büntetést kaptam volna, mivel ezt csak a felavatottak mondhatják. Kis nógatás után azt is elmondta, hogy ez a két szó azt jelenti az Ősök nyelvén, hogy „Dicsőség a Nagyoknak”, viszont arról semmit nem mondott, hogy mi a beavatás vagy kik az ősök , hiába kérdeztem . Innentől csendben sétáltunk egymás mellett amíg a szobámhoz nem értünk .
-Megérkeztünk – mondta megkönnyebbüléssel a hangjában – most eloldozlak , ne próbálj elszökni .
-Rendben . - mintha tudnék bárhová is menekülni mikor fogalmam sincs hol vagyok , gondoltam magamban .
-Menj be , mosd meg magad és aludj egy kicsit , neked is és a sebeidnek is jót fog tenni . Ha ételre vagy innivalóra lenne szükséged, szólj nekem itt leszek az ajtódnál – közben egy kis padra mutatott az ajtóval szemben – remélem hamar a végére járunk az ügyednek.
-Én még inkább remélem – mondtam , majd hozzátettem – köszönöm, hogy elvittél a tanács elé .
-Szerencséd volt, hogy nem döntöttem felőled még azelőtt, hogy a dokiért küldtem volna – mondta kicsit mosolyogva – mert sok történetet hallottam már kémektől , de senki sem adta elő ilyen hihetően . Talán ezen múlt csak az életed.
-Bárhogy is történt azért köszönöm – mondtam még egyszer.
-És most pihenj le – kitárta előttem az ajtót , majd amint beléptem be is zárta .
 Egy kis szobában találtam magam , a falai majdnem teljesen fekete kőből voltak , de sokkal nagyobb darabokból mint egy tégla. Egyetlen ablak volt csak , nem volt túl nagy és rács is volt rajta , de annyira épp elég volt, hogy megvilágítsa ezt a kis egyszemélyes szobát . Nem volt túl sok minden idebent . A ablak alatt volt egy egyszerű fa ágy amin takarók voltak . Egy szék és mellette egy asztal, az ajtó melletti falon pedig egy kis csap és egy nagyobb törülköző. Oda mentem a csaphoz , hogy kimossam a sebeimet és valamennyire felfrissüljek. Szerencsémre a csapból hideg és tiszta víz folyt, ami igen jót tett a már dagadó sebeimnek . Amennyire tudtam kitisztítottam őket, és ittam is belőle. Jól esett a hideg víz , bár a sebeimet csípte, de legalább újra éreztem, hogy élek . Elindultam az ágyhoz, gondoltam alszom egy keveset . Elfeküdtem az ágyon, de ahogy behunytam a szemem és próbáltam elfelejteni a történteket, megéreztem, hogy mennyire éhes vagyok . Felkeltem az ajtóhoz mentem és kopogtam, kisvártatva Nomak nyitotta ki az ajtót .
-Mit szeretnél ?
-Hoznál nekem valami ételt? Mert nagyon éhes vagyok .
-Persze, mindjárt hozatok neked. – és közben intett egy arra sétáló fegyveresnek , gondoltam valamiféle őr lehetett – Levon szólj már fel a kantinba, hogy küldjenek le egy kis ételt.
-Értettem ! - válaszolta az őr , felemelt valami kis tárgyat majd beleszólt – Központ itt Levon, veszed?
-Itt a központ hallgatlak. – szólalt meg a készülék a kezében .
-Küldjetek le egy adagot az ebédből a keleti szárny negyvenhatosba – majd rám nézett – egy jó nagy adagot - ekkor gondoltam csak bele, is nézhetek ki egy nap kihallgatás és az erdőben bolyongás után – Levon vége .
-Értettük ! Keleti szárny negyvenhat . Központ vége – recsegte vissza a készülék.
-Kösz a segítséget – mondta Nomak – most már továbbmehetsz . - majd hozzátette – Ha vége a szolgálatnak meghívlak egy italra.
-Megegyeztünk – mosolygott vissza Levon – akkor majd este találkozunk .
 Az őr tovább folytatta az útját , Nomak pedig megkért rá hogy a szobában várjam amíg megjön az ebédem . Szerencsére nem kellet sokáig várni , nem valami túl jó az időérzékem , főleg egy zárt szobában, de öt perc sem telhetett bele, mikor Nomak benyitott egy nagy tálca étellel .
-Tessék – mondta miközben a kezembe adta –  addig edd meg amíg meleg .
-Még egyszer köszönöm  - mondtam , ő bólintott majd kiment a szobából .
 Újra egyedül maradtam , ekkor kezdtem csak szemügyre venni az ételt amit kaptam . A biztos igaz, hogy nagy adag volt, de hogy mi is volt tulajdonképpen az már más lapra tartozik. Volt benne valamilyen zöldség , kinézetre a zöldborsóhoz hasonlítanám, csak a színe vörös volt . A köret leginkább a rizshez hasonlított csak nagyobb szemekből állt , ezt mertem először megkóstolni és meglepődtem mert hasonlított is az íze a rizsére . A hús pedig , sima húsnak látszott, talán annyi különbséggel, hogy kicsit barnásabb volt, de lehet hogy csak a készítése miatt. Végül is nagy nehezen hozzá láttam , mivel tudtam, hogy szükség lesz az erőmre, ha életben akarok maradni . Ahogy ettem egyre kevésbe tűntek fel a különbségek és még mielőtt feleszmélhettem volna , mindent meg is ettem . Letettem a tálcát az asztalra és megpróbáltam elaludni.
 Feküdtem az ágyon, hallgatva ahogy morajlik a gyomrom a sok ételtől és próbáltam gondolkozni rajta hogy is jutottam ide, de közben elnyomott az álom . Nem emlékszem belőle sok mindenre , de arra tisztán emlékszem, hogy előjött egy halványkék fénysugár amit végig követtem az álmomon keresztül , néha az ittlétemről, néha otthonról villantak be képek. Egyszer csak az erdőben találtam magam, de minden ködös volt és sötét, kezdtem egy kicsit megijedni . De ekkor felriasztott Nomak kopogása, majdnem felsikoltottam, de sikerült visszanyelnem a sikolyt.
 Belépett a szobába és mondta, mosdjak meg és készüljek fel, tíz perc múlva indulunk . Közben pedig letett az ágyamra egy olyan különös zöldes inget és nadrágot . Majd hozzátette.
-Inkább ezeket vedd fel .
Akkor néztem végig a ruhámon, az ingem csupa vér volt , több helyen el volt szakadva , a nadrágom pedig csupa sár volt, gondolom az erdőben lett még sáros. A nevemmel ellátott belépőkártyám ami a nyakamba volt akasztva , már nem volt rajtam , nem hiszem, hogy ők vették volna el, mert akkor afelől is érdeklődtek volna . Miközben gondolkodtam Nomak újra kiment, én pedig gyorsan megmosdottam és felvettem a ruhákat amiket adott . Kicsit furcsa volt , olyan érzés volt mintha nem is lenne rajtam ruha , annyira könnyűnek és puhának éreztem .Kis idő múlva hallottam a hangot az ajtó másik oldaláról.
-Ideje indulnunk jöjjön !
Kint már egy csapat fegyveres várt , valamint egy harcos és egy bölcs a tanácsból .
-Most nem kötözlek meg – mondta Nomak – de ha megpróbálsz menekülni le kell, hogy lőjünk ! Értetted ?
-Igen . De eszem ágában sincs menekülni, mivel végre esélyt adtok bizonyítani az ártatlanságom – majd hozzátettem – amúgy is hova menekülnék egy idegen bolygón .
-Akkor indulás ! – szólalt meg az harcos – Irány az északi kapu !
Előttem ment három  fegyveres majd Nomak és én , mögöttem volt a két tanácstag és újabb két harcos zárta a sort . A környék nem volt ismerős amint áthaladtunk , bár hogy is lehetne hisz be volt kötve a szemem . Az erdő egy bükkösre hasonlított leginkább magas fák , kevés aljnövényzet , mintha valamelyik földi erdőben sétálgatnánk . De a hangok kicsit mások voltak , kevesebb volt a madárcsiripelés és a többiek lépése sem vert akkora zajt mint az enyém, mintha ők nem is az avaron jártak volna . Gondolom náluk ez lételem a harcokban vagy akár vadászatnál is, hogy az erdőben hangtalanul mozogjanak. Egy másik furcsa dolog amit észrevettem, hogy bár én sem vagyok egy alacsony a 183 centimmel , de mind a nyolcan akik velem voltak magasabbak voltak nálam, még az öreg is . Biztosan ez is egy környezeti hatás, de nem mertem kérdezgetni senkit . Ahogy a gondolataimba mélyedve sétáltam egyszer csak megállt a csapat . Nomak előre lépett majd kicsit beljebb mutatott az erdőbe.
-Ott vettük észre és fogtuk el – mondta a harcosnak, majd rám nézett – onnan már neked kell vezetned minket.
Elindultunk be az erdőbe majd , nagyjából 200 méter múlva megálltunk. Igen , tényleg itt foghattak el , mivel láttam, hogy egy helyen fel van az avar túrva, itt kötözhettek meg.
-Arról jöttél éppen amikor észrevettünk - mutatott , majdnem párhuzamosan az úttal kicsit az erdő belseje felé – arra indulunk , de innentől neked kell emlékezned .
-Rendben , megpróbálom felidézni merről jöttem. - de nem volt olyan könnyű mint gondoltam , mivel eléggé zavart voltam mikor rám találtak – Nem lehettem túl messzire innen amikor felébredtem , mert alig bolyongtam pár percet . Lennie kellene itt egy kisebb dombnak valamerre – miközben lábujjhegyre álltam és úgy néztem körbe – igen ott is van – mutattam előrébb – emlékszem, elestem a tetején amikor erre jöttem.
Elsétáltunk a dombig, megálltam a tetején , újra körülnéztem , épp szólaltam volna meg, mikor az egyik katona megszólalt mellettem.
-Ott – és mutatott valamivel jobbra tőlünk – fel van dúlva az avar mintha feküdt volna ott valaki .
Odamentünk amerre mutatott , bár nem értettem, tudta ezt észrevenni több mint ötven méterről, de biztos jó a szeme. Jobban szemügyre vettük a terepet , észrevettem a belépőkártyámat, érte akartam nyúlni, de Nomak megelőzött, sejtettem inkább óvatosságból mint udvariasságból tette. Felemelte és megnézte, a neven már alig volt olvasható mivel kicsit megégett, de a kép még kivehető volt és fel is ismerte rajta az arcomat. Majd átnyújtotta a harcosnak aki szintén szemügyre vette. A bölcs viszont egy sokkal érdekesebb dolgot talált, egy helyen egy körülbelül egy méteres körben meg volt égve az avar, a kör közepéről pedig felvett egy darab kábelt . Mikor odamentem hozzá akkor vettem észre csak mi az .
-Ezt a kábelt téptem ki a gépből – szóltam hozzá – hogy leállítsam mielőtt felrobban, de úgy látszik elkéshettem és valami balul sült el , méghozzá eléggé.
-Az alapján amit itt láttam – mondtam miközben sétált a többiek felé – ezt a kábelt , ezt furcsa kártyát az arcával és azt,hogy egy nyom sem vezet ide vagy innen el, azon kívül amit maga hagyott – itt megállt egy pillanatra – az merem feltételezni, hogy amit mondott igaz. De amint visszaértem a várba konzultálni fogunk a tanáccsal és holnap reggel ítéletet hozunk az ügyedben.
-Köszönöm, hogy végre valaki hisz nekem . - mondtam megkönnyebbülten – Remélem hogy tudnak majd nekem segíteni a hazajutásomban, hogyha kiderül, ártatlan vagyok.
-Sajnos ezt nem ígérhetem meg magának, mivel még soha nem hallottunk a bolygójáról, sem a szerkezetet nem ismerem amiről beszélt . Így egyenlőre nem látom módját, hogy hogyan juthatna haza.
-Értem – mondtam szomorúan – de akkor mi fog velem történni, ha be bizonyosul az ártatlanságom  ?
-Akkor addig élhet nálunk, amíg meg nem találjuk a módot rá, hogy hazajusson. - majd egy mosollyal hozzátette – Nem vagyunk mi olyan ellenségesek, mint amilyennek először látszottunk. De most induljunk vissza, még beszélnem kell a Tanáccsal.
 A vissza úton semmi különös nem történt, mindenki a gondolatai mélyedve sétált, így elég gyorsan visszaértünk . Engem visszakísértek a szobámba, amennyiben lehetett a szobámnak nevezni, és éjszakára őrt állítottak az ajtóm elé, de most már nem Nomakot , ő biztos valahol éppen Levonnal iszogat valamelyik kocsmában . Én pedig várhatom itt bezárva a holnapot, hogy végre eldőljön, hogy mi lesz velem. Csak abban tudok bízni, hogy a Tanács igazat ad az öregnek akivel beszéltem az erdőben .
 A szobámban feküdtem, gondolkodva a Tanácson, amikor az eszembe jutottak az öreg szavai, hogy még ha be is igazolódik, hogy ártatlan vagyok, akkor sem tudok hazajutni és egyre jobban elfogott a  kétségbeesés. Lehet, hogy ezen a helyen kell leélnem a maradék életemet ? Hirtelen még erősebben kezdett hiányozni a földi életem, a barátaim, főleg a kutatótársam Kevin, akivel lassan egy évtizede dolgozom együtt. Észre se vettem ahogy elkezdtek bennem előtörni a régi emlékek, amikor még nem is álmodtunk arról, hogy egyszer majd ilyen messzire juthatunk együtt. Az egész egy gyerekesnek mondható fellángolásból indult és olyan gyorsan és váratlanul találtuk magunkat egy hatalmas anyagi hátérrel rendelkező cég kutatási részlegében, ahogy kitaláltuk az egész rendszert . Miközben a múlton merengtem fel se tűnt, hogy az emlékeke helyét szép lassan átveszi az álomvilág. Kevin is itt volt velem és együtt küzdöttünk ezen a különös helyen a túlélésért. Azt láttam, hogy mind a ketten az erdőben sétálunk és próbálunk élelmet és vizet találni, de furcsa mód ezek az érdekes zöld ruhák voltak rajtunk. Sikerült találnunk egy barlangot, ahol végre biztonságban lehettünk, mert kint szép lassan besötétedett. Raktunk egy tüzet, hogy melegen tartson minket és elzavarja az állatokat, majd szép lassan elszundítottunk. Reggel pedig már Nomak ébresztgetett minket.
-Kelj fel Jim! Ébredj!
 Nem értettem, hogy talált ránk ebben a lyukban. Tovább feküdtem, de Nomak csak rázogatott.
-Kelj már fel! - mondta már-már ordítva – Vár a Tanács.
 Ekkor döbbentem rá, hogy eddig csak álmodtam. Gyorsan kiugrottam az ágyból, kapkodtam az öltözéssel, hogy nehogy megvárassam a Tanácsot. Gyorsan megmostam az arcomat, enni nem is ettem és indultam azonnal Nomakkal a nagy csarnok felé.
-Hallottál már valamit a döntésről ? – kérdeztem menet közben.
-Nem – mondta magyarázóan – a Tanács a legkisebb döntéseket is titokban tarja, amíg az ki nem hirdettetik.
-Értem. Akkor reménykedjünk a legjobbakban!
-Én is remélem, hogy ártatlannak tartanak téged ! - mondta barátságosan .
-Köszönöm,jól esik valami barátságosat hallani – Nomak rám mosolygott és folytattuk az utunkat .
 Amikor megérkeztünk a tagok még nem voltak a helyükön, így megnyugodtam, hogy nem késtünk el. Az őr amint meglátott minket már el is tűnt az egyik oldalsó ajtón, hogy szóljon, hogy megérkeztünk az ítélethirdetésre. Alig telt el egy perc és a Tanács bevonult, ugyanúgy mint az előző alakalommal és helyet foglaltak, mi pedig letérdeltünk.
-Ole Jekto a Tanácsnak!
-Ole Jekto Nomak! - hangzott a szokásos köszönés .
-Hosszas tanácskozás után döntésre jutottunk. Jim Miller álljon fel! - mondta méltóságteljesen a mágus, majd miután felálltam így folytatta – Bár még soha nem hallottunk arról a bolygóról amit ön Földnek nevez, sem a szerkezetről melyet említett, de a nyomok az az erdőben, és az igazság szérum hatása alatt tett vallomása mégis az ön történetét igazolja. Ezen felül pedig semmi jelét nem találtuk annak, hogy kémkedne. Így ártatlannak nyilvánítjuk és felajánljuk, hogy vendégeskedjék nálunk, míg módját nem találja, hogy hazajusson.
-Örömmel hallom, hogy végül jó döntést hoztak. Viszont nem tudom, hogyan találhatnék megoldást a hazajutásomra, így szívesen veszem vendéglátásukat. - majd hozzátettem kicsit bizakodva – Remélem idővel sikerül majd beilleszkednem a társadalmukba és nem okozom önöknek problémát.
-Nyugodjon meg, itt mindenkinek van elég hely – mondta az öreg, akivel az erdőben voltam – és mivel mostantól nem rab, így szabadon járhat kelhet a városunkban. Amennyiben szeretné, kirendelhetek maga mellé valakit, aki bevezeti a helyi szokásokba és nemzetünk történelmébe.
-Természetesen szívesen tanulnék többet erről a helyről és talán én is tudok önöknek segíteni önöknek valamiben, mivel jó magam is tudós vagyok mint már említettem. - tettem hozzá büszkén.
-Ez esetben kirendelem melléd Mordent, hogy segítsen neked bármiben amire csak szükséged van. Nomak majd bemutat neki. - Nomak kötelességtudóan bólintott mellettem – Ha szükséged lenne bármi másra, akkor fordulj a segítődhöz vagy Nomakhoz.
-Köszönöm a nagylelkűségüket! - mondtam hálásan – Megpróbálok a legjobb tudásom szerint beilleszkedni és hasznukra lenni.
-Amennyiben nincs más kérdésetek, akkor a Tanács visszavonul.
-Lehetne egy kérésem? - szólalt meg mellettem Nomak – Szeretném én is figyelemmel kísérni Jimet, ha már miattam szenvedett ennyit, amiért a bocsánatáért esedezem!
-Nomak te egy jó ember vagy – mondtam neki – nem hibáztatlak téged, mivel csak a kötelességedet teljesítetted. Szóval nyugodtan maradhatsz mellettem amíg kedved tartja.
-Köszönöm Jim – mondta megnyugodva – reméltem, hogy nem fogsz velem haragban maradni.
-Maradj addig mellette – mondta a mágus – amíg jónak látod, rád bízom.
-Köszönöm – mondta  miközben meghajolt.
-Amennyiben végeztünk, visszavonulnánk a termünkbe.
-Nincs több kérdésem – mondtam miközben újra letérdeltünk.
-Ole Jekto a Tanácsnak!
-Ole Jekto Nomak!
 Mind felálltak és elhagyták a csarnokot. Mi pedig visszaindultunk a városba. Én indultam volna a keleti szárny felé, de Nomak visszahúzott.
-Először elviszlek Mordenhez, vele majd kerestek egy jobb szobát, mert amiben voltál az csak ideiglenes volt.
-Akkor vezess – mondtam – legalább jobban megismerem a várost.
 Elindultunk a város közepe felé, ahol egyre több és több embert láttam, nem is hittem volna, hogy ilyen sokan élnek itt. A vár közepén volt egy hatalmas piac, ami nyüzsgött az emberektől. Ahogy végignéztem ezen a tömegen nem is tűnt annyira szokatlannak ez a hely. Figyeltem amint az árusok kínálgatják a portékáikat, kezdtem magam úgy érezni, mintha egy hétköznapi földi piacon lennék.
-Biztos az egyik teázóban lesz – zökkentett ki Nomak a gondolataimból – mindig teát iszik, mintha függő lenne – mondta mosolyogva, majd behúzott egyik kis kapualjba a piac szélén.
 Alig, hogy beléptünk az ajtóm, a társam már fel is kiáltott.
-Hé Morden – kiabált, miközben integetett egy hórihorgas, de szinte csont sovány alak felé – beszélnem kell veled!
 Az alak lassan megfordult, felállt a székéről és felénk indult, kezében egy csésze teával.
-Mit akarsz már megint Nomak ? - kérdezte mosolyogva – Már megint elfelejtettél valamit ? - és felnevetett.
-Ugyan felejtsd már el – válaszolt bosszúsan – feladatot kaptál a Tanácstól.
-Csakugyan ? Mégis mifélét ? - kérdezte meglepődve.
-Ő itt Jim Miller – mondta miközben rám mutatott – egy ismeretlen bolygóról került ide a véletlen folytán.
-Üdv néked ! - mondta miközben feléd bólintott .
-Üdv néked ! - válaszoltam.
-Neked kellene bevezetned őt a helyi szokásokba és a történelembe és a segítségére lenni bármiben.
-Szóval már tanítói vagyok a Tanács szerint – mondta miközben harsányan felnevetett – de hát ha a Tanács mondta, akkor úgy lesz . - majd rám nézett és amikor meglátta rajtam a bosszússágot, így folytatta – Nyugodj meg barátom semmi bajom nincs veled, csak mindig érdekesebbnél érdekesebb feladatokkal látnak el és még mellette persze ott vannak a kis szívességek is – és megbökte Nomak oldalát – ugye barátom ? - és megint elnevette magát .
-Életem végéig fel fogod nekem hozni ezt a kis semmiséget ugye ? - kérdezte tőle mérgesen.
-Olyannak ismersz te engem ?
-Sajnos igen. - mondta szomorúan Nomak majd mind a ketten felnevettek – Nem akarsz rajtam nevetni többet akkor én elmennék, mivel még vannak dolgaim ezzel az üggyel. Innentől rád bízom Jimet, bánj vele jól – majd mosolyogva hozzátette – és lehetőleg ne tedd őt is tea függővé.
-Soha nem szerettem igazán az erős teákat – szóltam vissza – szóval ezzel nem lesz probléma. - egymásra néztünk és mind nevetni kezdtünk.
-Na akkor minden rendben lesz, én elmegyek elintézni a jelentéseket. Remélem mihamarabb találkozunk.
-Én is, jó lenne minél több barátot szereznem itt.
-Hát még én – mondta Morden, majd szürcsölt egyet a teájából – alig várom, hátha lesz egy újabb ügyed – és elmosolyodott.
-Na jó most már elég, itt sem vagyok. - ezzel kiment a teázóból.